Látogatás a hortobágyi gazdánál
Egy nap a pusztán
A gazdaság a Hortobágy szélén áll, egy hosszú, poros út végén. A gazda reggel hatkor várta őket a kapuban, kávéval és friss kenyérrel. Nikolett azonnal megkérdezte, hol legelnek az állatok, Dávid pedig azt, hogyan szállítják a húst.
A gazdaság nem nagy, a gazda harminc-negyven állatot tart, és mindegyiket név szerint ismeri. A legeltetés szabadon történik, a takarmányt a gazda maga termeszti. A vágás egy közeli, engedéllyel rendelkező üzemben történik, és a hús még aznap eljut a Bíbor Rulett konyhájába.
Nikolett kóstolt egy darab frissen főzött pörköltet, amelyet a gazda felesége készített. Azt mondta, az íz elsőre ismerős volt, mert az alapja ugyanaz a hús, ugyanaz a hagyma, ugyanaz a türelem. Dávid pedig leírta, hány kilót rendelnek hetente, és megegyeztek a következő szállításban.
A látogatás végén a gazda megmutatta a régi tárolót, ahol a szénát tartják. Nikolett elmondta, hogy a Bíbor Rulett konyhája ugyanilyen szagú, mert a bográcsban főtt ételeknek ugyanaz az alapja: a föld, a tűz és a türelem.
Mit hoztak magukkal
A bizalom
Nikolett szerint a beszállító nem eladó, hanem társ. Ha a gazda tudja, mire használják a húst, jobban vigyáz rá. A látogatás ezt erősítette meg: mostantól a gazda nevét is feltüntetjük a pult melletti táblán.
A kenyér és a tej
A gazdaságban nem csak húst vettek, hanem friss tejfölt és egy kis sajtot is. A tejföl a másnapi paprikás mártásba került, a sajtot pedig a hidegtálra tették.
A jövő
Később a gazda meglátogatja a Bíbor Rulettet, megnézi a konyhát, és megkóstolja, mi lett a hús sorsa. Mindenki alig várja, főleg Nikolett.
A gazda köszönete
A gazda azt kérte, mondjuk el a vendégeknek, hogy a hús azért ízletes, mert az állatok szabadon legeltek. Mi ezt szívesen megtesszük, hiszen ez az étel igazi titka.