„Falak mesélnek”: a Rákóczi utca 16. története
„Egy gabonakereskedő háza”
A Rákóczi utca 16. alatti épület valaha gabonakereskedő háza volt. Elöl iroda és lakás, hátul hosszú, boltíves raktár, ahová a Hortobágy vidékéről érkező terményt hordták. A vastag falak azért épültek, hogy a gabona hűvös és száraz maradjon, és ez a mai játékteremnek is jót tesz: a hang nem jut ki, a meleg nem szökik el.
A boltíves előcsarnokban még látszanak a mérlegek helyét jelző vasgyűrűk. A padló nagy kőlapjai közt a régi raktárlejáró nyílása húzódik, amelyet ma már nem használunk, de nem is zártunk le. Aki figyel, a lépései visszhangjából megérzi, hol vékonyabb a födém.
Amikor a gabonakereskedés megszűnt, a ház egy ideig üresen állt, majd különböző célokat szolgált. Volt itt bolt, iroda és egy kisebb műhely. Végül a tulajdonosok eladták, mi pedig megvettük, mert az előcsarnok nagysága és a boltívek ritmusa pontosan olyan volt, amilyet egy vendéglőhöz kerestünk.
„Amit megtartottunk”
Az átalakításnál az volt az elv, hogy semmit nem tüntetünk el, ami a házhoz tartozik. A boltíveket kitisztítottuk, a téglát nem festettük le, a vasgyűrűket pedig meghagytuk. A kaszinóterem az egykori raktár, az étterem az előcsarnok és az iroda, a konyha a régi lakás helyén áll.
Az új dolgokat úgy építettük be, hogy ne zavarják a régieket. A lámpák kovácsoltvasból készültek, a bútorok tölgyből, a posztó pedig hagyományos sötétzöld. A falak szándékosan semleges színűek maradtak, hogy a lámpák fénye egyedül a posztóra essen.
Amit a falak még mesélnek
A kapu
A bejárati kapu eredeti, tölgyfából készült, vasalása a ház építésekor készült. Évente egyszer olajozzuk, és minden alkalommal megállapítjuk, hogy a zárja ma is jobban működik, mint a legtöbb új záré.
Az udvar
Az udvar egykor a kocsik és a szekerek helye volt. Ma itt parkolnak a vendégek, és a fal mellett áll a kerékpártároló. A régi kút fedlapja még megvan, de a kutat már nem használjuk.
A padló
Az előcsarnok kőlapjait kézzel csiszolták le, de a koptatás nyomai megmaradtak. A középső sávban, ahol a legtöbben jártak, a kő enyhén bemélyedt, és ez adja a ház járásának ritmusát.
A lámpák
A lámpák egy balmazújvárosi kovácsmester munkái, aki a régi mintákat követi. Mindegyiket kézzel kalapálták, és kicsit eltérnek egymástól, ezért a terem fénye sem egyforma, hanem élő.